Zoli, November 22 South Stack Lighthouse
Erőteljes nap, ezt abból tudom, hogy alig bírom nyomogatni a betűket a telómon. Nagy kirándulást tettünk tanárunkkal, Nickel: a reggeli árral felmentünk a Tide Race-be (árfolyam :)) gyakoroltuk a hullámban+sodrásban evezést.
Hetek óta töröm a fejem, hogyan lehet leírni ezt az élményt. Szembejön a víz, rajta állnak a hullámok (széltől függően 1-3m) vagy lassan haladnak szembe a sodrással (6-10km/h), és mint egy futógépen evezel rajta előre, de helyben maradsz a parthoz képest, mialatt hullámokat váltogatsz, szörfösen zúzol előre (mert csúszol le a hullámról), átmosnak rajtad vagy csak a fedélzeten vagy kifordítanak, esetleg beborítanak. Több szembeszél, meredekebb, magasabb hullám.
Ha van swell (tegnapi szél hullámai máshonnan) akkor még furább az egész, kb. a futógépedet beleteszik egy liftbe és fel-le megy. Barlangoztunk, mentettünk tide race-ben, eszkimóztunk ugyanott, sziklán kiszállás (beugrasz, klip a hajó orrába, kiúszol, másik-kajakos szintén beklikkel egy vontatót hátra a kajakodra, h tartsa, kiúszol, kiemeled, repeat), eveztünk ár ellenében, hát ne akard. Volt egy kis fakultatív sziklamászós magasról tengerbeugrálás, aki akart (kihagytam, Dávid is), kíváncsi fókás ebéd (lásd videó, képek) és egy csodás hazaevezés a naplementében, giccses világítótornyos, homokstrandos, mert ugye az apállyal mentünk haza, és az elvitte a vizet az öblünkből.
Elbúcsúztunk az egyik tanáruntól, Nick-től. Ezt a tengeri szamurájt nagyon megkedveltük. Döbbenet jó kajakos, Alaszkától Chiléig, Skóciától Norvégiáig mindenhol evezett/dolgozott (túrát vezetett), vérbeli tengerikajakos, akinek ez az élete. Ha lenne PhD fokozat tengerikajakozásból, neki lenne kettő. Az életünket bíztuk rá minden nap (meg magunkra is persze), tanított, tanított, tanított és megtartott jókedvben, biztonságban, csibész bevállalósságban, de mindig hozzánk méretezte a kihívást. Nick Cunliffe, Level 5 BCUK Sea Kayak Coach, köszönet, hamarosan találkozunk!
