Ejj, mi a kő?!? Nem kő az!
A jégkorszakban lecsiszolt vörös és szürke gránitsziklák mellett haladunk, amelyek itt-ott meredek fallá emelkednek. A szél felerősödött délelőttre, de a szigetek közötti folyószerű átjárókban nem tud nagy hullámokat vetni. Az öböl északi csücske kegyes volt hozzánk, és volt annyi víz benne, hogy kiszállás nélkül tudjunk átevickélni rajta. És amúgy is: kezdünk beleszokni a finn tájba, ezért rutinosan húzódunk szélárnyékba egy hosszú fenyvesekkel borított partszakasz mentén.
Ekkor valaki megszólal: “Az az, nem látod ott a távolban, a vízen? – Mit? – Nem látod? – Mit? A követ? – Neeem! A KŐ AZ! Fóka!”
A társaság körében előbb vicces zavarodottság támad, de való igaz, egy távolabbi zátonyon egy fóka sütkérezik eltéveszthetetlen “banán” alakban. – Hogy kerül ide fóka? – kérdezi valaki. – A Saimaa gyűrűsfóka egy olyan édesvízi fókafaj, amely csak ebben a tórendszerben él, sehol máshol a világon! Kábé 500 egyed él csak belőle, és nagyon félénk! Érezzük megtisztelve magunkat, hogy látni engedte magát. Ne menjünk nagyon közel, maradjuk tisztes távolban.
Kajakjainkat összekapcsolva próbálunk fotózni, hogy majd otthon tudjuk mutogatni életünk első találkozását egy édesvizi fókával…
Az utolsó pár kilométeren már hazaérkezés-érzés kerít hatalmába. Elhagyjuk a szigetet, elmegyünk a kis öböl mellett jobb kéz felől, és máris otthon leszünk!
“Otthon”, ahol a kályha melege, száraz ruha és a szauna vár egy evezéssel teli nap után.
Saimaannorppa a sziklán (Fotó: Markku Käyhkö)
Vilisics Ferenc
2025. dec.
Finnországi kajaktúra az Explorers csapattal. Részletek itt
